Örökbefogadás előtt kérjük, olvassa el az alábbi kiadványt:
"Fogadj örökbe!" Útmutató kutyák örökbefogadásához (Nébih kiadvány)
A leendő kutyatartók sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy mekkora feladatot vállalnak magukra. Ez a megállapítás leginkább az “első kutyások”, illetve az elavult állattartási kultúrával rendelkező területeken élő leendő gazdik esetében helytálló. Vidéken, kisebb falvakban még egész mások a kutyatartási szokások, hiszen sokan nem ismerik sem az állatvédelmi törvény és a büntető törvénykönyv ide vonatkozó előírásait, sem az etológiai kutatások eredményeit.
Vegyünk sorra 5 olyan kérdést, amelyre kőkeményen őszinte választ kell adjon önmagának minden leendő kutyatartó. A kérdéskör alapvetően nem túl bonyolult, egyszerűen tisztázni kell, hogy készen állunk-e egy kutyáról gondoskodni annak egész élete során.
1. Lesz-e elég türelmünk, időnk a kutyára?
Akár felnőt, akár kölyök kutyát vennénk magunkhoz, kedvencünknek pár hét szükséges ahhoz, hogy megszokja az új helyét és gazdáit. Ezalatt kellő figyelem hiányában elcsavaroghat. Sokan nem is gondolják, hogy a kerítés megléte és épsége alapvető feltétel a kutyatartáshoz. Kölyök kutya esetében időt kell szakítani arra is, hogy a kutyát megtanítsuk a helyes viselkedésre, és megfelelően szocializáljuk. Le kell tudni szoktatni például a rágcsálásról, vagy szobatisztaságra nevelni. Ehhez sok időre van szükség. Első kutyás gazdinak nem is ajánlatos kölyköt magához vennie. Bármíly furcsa, egy gyakorlatlan kutyatartót sokszor saját felnőtt kutyája tanítja meg a kutyatartásra. Persze, ehhez figyelni kell a kutya jelzéseire is. Az igazán jó gazda rendszeresen kutyaiskolába is jár kutyájával, vagy az ott tanultakat rendszeresen gyakoroltatja.
2. Mennyi időre tudjuk az életünket tervezni előre?
Leendő kutyatartóként, mostani döntésünkkel kutyánk élete végéig vállalunk felelősséget érte. Róla akkor is gondoskodnunk kell, ha elutazunk, elköltözünk, esetleg más probléma merül fel. Sokan nem is gondolják át, hogy ez a döntés 10-15, vagy még több évre szóló elkötelezettség. Ezért sem helyes például gyereknek venni kutyát abban az esetben, ha a szülők egyébként nem rajonganak a kutyák közelségéhez. A kutya még akkor is a család kötelékébe fog tartozni, ha a gyerek már önálló életet kezd, vagy csak éppen egy másik városban tanul.
3. Úrrá tudunk-e lenni a kutya vadászó hajlamán?
Ez főleg kertes házaknál lehet probléma. A kutya ösztönénél fogva kergeti azt, ami szalad, menekül “előle”. Előre kell gondolni a háznál lakó macskára, nevelt baromfira. Türelemmel meg lehet tanítani a kutyának, hogy a portán, vagy a szomszédoknál élő többi állat tabu, de ez nem megy gyorsan, és még kölyök kutya tanítása esetén sem mindig sikerül maradéktalanul. Át kell gondolnunk, hogy szükség esetén megfelelően el tudjuk-e különíteni az állatainkat.
4. Tudjuk-e vállalni az ivartalanítás, gyógykezelés, oltások költségeit?
Abban az esetben, ha a kiválasztott kutyust már meglévő kutyusa mellé visszük haza, akkor az könnyen nem várt gondot okozhat. Azonos neműeknél rivalizálást, míg különneműeknél nem kívánt szaporulatot. Gyakorlati tapasztalat, hogy kertes házakban, az ivarzási időszakban még az egyedül tartott, tüzelő szuka kutya sincs “biztonságban” az udvarló kanok közeledésétől. Vegyük fontolóra az ivartalanítást, hiszen a felelős gazda nemcsak saját kutyája, hanem annak szaporulata felé is felelősséggel tartozik. Át kell gondolnunk azt is, hogy kutyánk betegsége esetén komoly anyagi terhet róhat ránk a kutya gyógykezelése. Természetesen nem várható el senkitől sem, hogy erején felül drága gyógykezeléseket finanszírozzon, de egy baleset, vagy fertőző betegség bármikor bekövetkezhet. Még a legegyszerűbb esetekben is több tízezer forintra felmehet a számla. Már van Magyarországon is kutyák részére biztosítás, amely betegség esetén visszatéríti a költségek egy részét, de még így is magas terhet róhat a gazdára a gyógykezelés.
5. Tudjuk-e biztosítani a kutya mozgásigényének megfelelő, rendszeres mozgást?
A kutya nagy mozgásigényű teremtés. Elegendő terület kell neki ahhoz, hogy a szükséges mozgásigényét kielégítse. Alaposan át kell gondolni, hogy a rendszeres mozgatást az elkövetkezendő években hogyan tudjuk megoldani. Ha kertes házban lakunk, van-e elegendő szabad terület az udvarban a futkározáshoz? Kutya láncon nem tud élni, csak vegetál! Tudni kell azt is, hogy még a leggondosabb, és a folyamatos kertészkedés mellett sem lesz egy kutyás kert annyira szép, mint ahová szinte be sem lépnek a tulajdonosok. Ha lakásban tartunk kutyát, akkor naponta legalább 3-szor el kell tudnunk vinni hosszabb időre sétálni. Az ilyen sétáknak legalább 20-30 perceseknek kell lenniük, ideális esetben legalább napi 2 séta eltart egy-egy órán át is. Megoszlanak a vélemények, hogy lakásban tarthatunk-e kutyát. Ha megfelelő mennyiségű sétát tudunk biztosítani kutyánknak, akkor ő boldog kutyaéletet élhet lakásban is. A rendszeres séta sokszor a gazdáknak kényelmetlen, aki ezt nem tudja vagy nem akarja vállalni, lakásban tényleg ne tartson kutyát.
Ha a leendő kutyatartók alaposan átgondolják ezeket a kérdéseket, és bevállalják a kutyatartást, biztosak lehetünk abban, hogy jó gazdái lesznek kutyáiknak, és az esetleges vállalt kellemetlenségek bőven kárpótolják őket kutyájuk szeretete, hálája, odaadása.